Angyal 1/11
Kedves Naplóm!
Valami történt. Nem tudom mi, de azt igen, hogy egy bizonyos Erikhez van köze. Régebben írtam róla.. Azt hiszem Ő volt a nagy szerelmem. De mégsem tudom, hogy ki ő. Kérdeztem Biankát, de ő sem tudja. Ez érdekes. Miért írnék egy olyan fiúról a naplómba akit nem is ismerek?! Mégis ha meghallom a nevét felragyog a szemem és megnyugszom!
A hasamban van egy iszonyatosan nagy lyuk. Nem látja senki, hisz nem látható. De én érzem! Mintha valaki vagy valami hiányozna az életemből! Nem tudom miért. A napok egyre rosszabbak! Lassan telnek, és bár nem vagyok egyedül mégis nagyon magányosnak érzem magam! Szeretek egyedül lenni, de az utóbbi időben nem nagyon adatik meg ez nekem... :( Nagyon hiányzik az az időszak amikor még egyedül is tudtam lenni egy kicsit, hogy tudjak írni! :) De annak már oly sok éve...
Egyedül vagyok. Hónapok óta nem voltam sehol, a sulin kívül. Folyton arra az Erikre gondolok! Nem tudom ki Ő, de a naplómba rengeteget írtam róla. Például, hogy együtt nőttünk fel, hogy volt egy barátnője, akit Dinának hívtak, és… talán Ő volt az egyetlen szerelmem! De én nem emlékszem semmire! Vagyis majdnem semmire. Mintha egy könyvet lapozgatnánk, amibe csak kulcsszavak vannak. Így is érthető,de semmi kerek. Minden annyira más! Már nem vagyok a régi önmagam. Mióta először olvastam Erik nevét, három hónappal ezelőtt, azóta minden megváltozott!Próbáltam kideríteni, hogy ki lehet Ő, de nem jutottam semmire. Biankának meséltem el csak az egész története. De ő sem ismer semmilyen Eriket. Egy idő után, október közepén, annyira rögeszmém lett, hogy Biankával is össze vesztünk ezen. Azt mondta, hogy soha nem figyelek rá, és, hogy már nem is tartom a legjobb-barátnőmnek. Azóta nem beszéltünk. Anyuék augusztus végén elköltöztek Sopronba és én itt maradtam a nagyival. Ami jó! Tényleg! Most nem tudtam volna új életet kezdeni.
Nem sokára itt a szülinapom. A jövő héten… és egyedül töltöm. Mióta Biankával nem beszélünk, nem járok sehova. Suli után rögtön hazajövök, bezárkózom a szobámba és írok, rajzolok vagy épp Jesse McCartney számait hallgatom. És gondolkozok. Erik jár a fejemben. Ki Ő? Hol van most? És miért érzem azt, hogy szükségem van a jelenlétére, vagy, hogy miért hiányzik ennyire, miközben szinte nem is ismerem?
A barátaim akiktől kérdeztem, hogy van-e Erik nevű ismerősük, bemutattak párnak. De egyik sem Ő volt. Tudom. Érzem! Nem tudom ki Ő, hogy néz ki és hogy miért olyan fontos nekem de szükségem van rá! Meg fogom találni! Akkor is ha mindenki ellenem fordul, és elkerül majd mert azt hiszik bolond vagyok. De nekem Meg Kell Őt Találnom! Bármi áron..
