Angyal 1/13
2012.09.01
Ahogy telt az idő, egyre több időt töltöttem Jasonnel. Nagyon jól éreztem magam vele. Ő elfeledtette velem minden bajomat és végre ( hosszú idő után először ) boldog voltam.
Jason és köztem nem volt semmi. Csak barátok voltunk. És így volt jó. Minél jobban ismertem, annál jobban emlékeztetett Erikre.. legalább is a naplón alapján.
Még mindig játszottuk a kérdezős játékunkat. Mindenféle hülyeséget kérdeztünk egymástól, de komoly dolgokról is tudtunk beszélni. Nagyon sok mindent megtudtam róla. Például, hogy a szülei elváltak, imádja a nagymamája főztjét, deszkázik és tud zongorázni. Kérdezte, hogy voltam-e már szerelmes. Erre nem tudtam hogy mit feleljek, így nemet mondtam. A naplóm szerint voltam már.. de az eszem mást súg.
Hat hónap. Ennyi idő telt el azóta, hogy – a naplóm szerint – utoljára találkoztam Erikkel, és hat hónapja mentek el anyuék is. Öt hónapja ismerem Jasont. Egy kicsit megrémít ez a sok hasonlóság Erik és Jason között. Ez nem lehet véletlen.. De mindegy.. nem emésztem magam rajta. Csak élvezem a társaságát.
Ahogy ülök a nappali közepén és maxra veszem a hangerőt a hifin, teljesen elmerültem a zenében. Egy válogatás CD-t hallgattam, amit Jasontől kaptam. Amikor a nagyihoz költöztem, valahova elkeveredett a Jesse McCartney CD-m. Jason kiírta az összes számát nekem és az Ő kedvenc együttesének a számait is ráírta, hogy hallgassam meg. Eleinte nem tetszett, mert nem nagyon szeretem a rock zenét, de a Billy Talent számai nagyon megfogtak. Úgy elmerültem a zenében, hogy észre se vettem hogy már fekszek a földön és a plafont nézve Jason jár a fejemben. Ha becsukom a szemem megjelenik előttem az a gyönyörű szempár. Eszembe jutott, hogy milyen jó érzés tölt el, amikor megölel vagy hülyeségből flörtöl velem.
- Látom tetszik. – még mindig a zene hatása alatt voltam amikor Jason lépett be a szobába. Biztos ijedtnek tűntem, mert hozzátette: - Csengettem, de nem jöttél ki, aztán meghallottam a zenét és.. öö.. nyitva volt az ajtó. Remélem nem gond?
- Nem, dehogy. Kérsz egy kávét? – keltem fel a földről és indultam a konyha felé.
- Nem kérek, köszönöm. Igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem, van-e kedved eljönni velem moziba a hétvégén?
Izgult. Éreztem, hogy most többről van szó, mint egy szimpla baráti mozizásról. Jason randira hívott engem. Szívem szerint rögtön igent mondtam volna, de az eszem azt súgja, hogy ne tegyük tönkre a barátságunkat. De végülis egy randi nem a világ vége!
- Persze. Miért ne? Mit nézünk?
- Van egy jó vígjáték.. Adam Sandler játszik benne. Azt mondják sokat lehet rajta nevetni.
- Király. Úgyis rám fér már a nevetés. - mosolyogtam.
- Péntek este?
- Rendben.
- Előtte elmehetnénk sétálni. Szeretnék neked mutatni valamit.
