Angyal 1/5
Mikor másnap haza értem délután 2 óra volt. Nagyon fáradt voltam, de a boldogságtól nem bírtam volna aludni. Olyan izgatott voltam, hogy amikor beléptem a házba egyből anyuhoz rohantam, hogy lemondjam neki mi történt.. Na persze azt nem, hogy Rikk angyal.. csak azt, hogy szeret. A nappaliban beszélgettek apával. Nem tűntek túl jókedvűnek...
- Rebeka, kicsim gyere egy perce! - Olyan furcsa volt a hangja.
- Megyek apa!
- Rebeka - kezdte anyu - apád főnöke ajánlott egy jól fizető állást apádnak.
- Ó.. az tök jó. - mosolyogtam, de tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége..
- Sopronban. - fejezte be apu halkan és lehajtotta a fejét.
Nem hittem a fülemnek. Egyszerűen nem akartam elhinni! Két lehetőség van. Egy: apu megy el és csak havonta látom (jobb esetben) vagy.. elköltözüünk Sopronba! Még belegondolni is szörnyű..
- Beka! - Beka? Ez most komoly? Sose szerették ha Erik így hívott.. mert ez nem az igazi nevem. Az igazi nevem az, hogy Rebeka. (Sose értettem mért fájt az nekik.) Most meg Beka. Hát szép. - Tudom, hogy nem fogsz örülni neki.. - szünetet tartott.. majd folytatta - de.. úgy döntöttünk, hogy odaköltözünk.. - jósnő leszek.
- Micsoda? ' Úgy döntöttünk' ? Igen. TI döntötteket így. Engem meg se kérdeztetek! Az már nem számít, hogy én mit gondolok, vagy mit szeretnék?
- Persze, hogy számít kicsim, de értsd meg, hogy ott kedvezőbbek a munkaviszonyok, mint itt. Szeretnénk neked mindent megadni.
- Fogjátok már fel végre, hogy az élet nem a pénzről szól! Ti mindig csak azt mondjátok, hogy szeretnétek mindent megadni nekem! Ne pénzzel szeressetek. Azzal SEMMIT nem tudtok nekem adni! Engem NEM érdekel a pénz! Tudjátok mit szeretnék teljes szívemből? - szünetet tartottam a drámai hatás kedvéért hátha közbeszólnak... de nem tették. - Azt, hogy egyszer leüljetek velem beszélgetni, megkérdezzétek, hogy vagyok, milyen napom volt... és néha jól esne egy ölelés is... Akárcsak a többi szülő.. - az arcomon egy könnycsepp gördült le. Csak akkor vettem észre, hogy sírok amikor éreztem a könny ízét a számon.
Fáj belegondolni abba amit mondtam... és mégjobban fájt, hogy ez mind igaz.
Nem szóltak semmit, csak némán ültek. Nem bírtam tovább. Felmentem a szobámba, elővettem a bőröndöm és összepakoltam a cuccaimat. Egyetlen egy hely van ahol mindig számíthatok valakire. Ahol mindig biztonságban érezhetem magam! Hát elmentem a nagyimhoz. Nagyon különleges a mi kapcsolatunk. Mindent elmondhatok neki és tudom, hogy soha nem ítélne el akármit is csinálok. Ő mindig mellettem áll.. nem úgy mint a saját szüleim...
