Angyal 1/6
A körülöttem élő emberek... hmm.. nos rájöttem, hogy róluk alig beszéltem még. Igazából változatos egyéniségek vesznek körül. Senki nem egyforma. Hát akkor kezdjük a legelején. A szüleim. Nos az apám egy nagyon jól menő, híres cégnek az igazgatója, ami azt jelenti, hogy nagyon sokat keres. Anyám a magyar Cosmopolitan újság főszerkesztője, ami szintén jól fizet. Őket újabban csak a pénz érdekli. Amióta az eszemet tudom, soha nem 'érdekelte' őket igazán, hogy mi van velem. Nem azt mondom, hogy nem szeretnek, mert biztos szeretnek.. csak .. néha úgy érzem, hogy felesleges vagyok. Soha nem értik meg, hogy mi van velem. Mindig a pénz a fontosabb. Nagyon anyagiasak, és ezzel nagyon sokszor az idegeimre mennek. Ellenben a nagyival. Ő a város széléln lakik ami nincs túl messze tőlünk. 10 perc autóval. Nagyon szeretek vele lenni. Úgy érzem, a családból csak Ő ért meg engem. Mindig megallgat és hisz nekem akármit is mondok. Tudja, hogy mi fontos nekem és azt is, hogy anyuékkal mi a helyzet. Sokszor, amikor összevesztem velük, kocsiba ültem és elmentem hozzá. A házunk mellett van egy kis tó, Nagyi a másik oldalán lakik. Nagyon szeret sütni, főzni én pedig nagyon szeretem a főztjét. A kedvencem a csirkepörköltje..(hmm.. nyamii..:) és a húslevese. Senkivel nem találkoztam még aki jobban főzne nála. Biankával nagyon sokszor ebédeltünk nála suli után. Nagyon kedves és nagyon szeretem. Néha úgy érzem Ő az egyetlen aki hisz bennem. Bianka. Hmm... nos ő a legjobb-barátnőm. Három évvel ezelőtt költözött az utca túloldalára. Amikor megismertem egy kicsit dagi lányka volt aki nagyon szégyenlős, és nem mer szembeszészállni senkivel. Mára már egy vékony, szókimondó lány lett aki nem fél semmitől és senkitől. Nagyon büszke vagyok rá! Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Amikor mindenki ellenem fordult Ő ott volt mellettem. Amikor anyuék az idegeimre mentek, a zseblámpámmal villantottam hármat és már meg is szólalt a csengő, hogy kimentsen. Ez volt a titkos jelünk. És végül.. Erik. Őt 3 éves koromban ismertem meg. Együtt játszottunk a bölcsibe is. A szüleink nagyon jó barátok, és mindig átmentek egymáshoz, és természetesen minket is vittek. Teltek az évek és iskolába mentünk. Nem lettünk osztálytársak, de a szüneteket mindig együtt töltöttük. Legalábbis legtöbbször.. aztán amikor nyolcadikba le kellett adni a elentkezési lapokat a középiskolába, kiderült, hogy egy helyre vettek fel minket. Ráadásul osztálytársak is lettünk. És akkor kezdődött minden.. Akkor kezdtem őt megszeretni..
