Angyal 1/8
Gyalog mentem a házhoz, mert viszonylag közel volt. Útközben Jesse McCartney zenéit hallgattam. Imádom a hangját és a szövegeit. Némelyik olyan megnyugtató. Az Ipodom tele van az Ő számaival és képeivel. Bianka azt mondja, hogy fanatikus vagyok. Nos.. lehet van benne valami. A 'Why don't you kiss her ' a kedvencem. Magam fordítottam le. A refrénjét egyszerűen imádom.
'Miért nem csókolod meg? Miért nem mondod el neki? Miért nem engeded látni Az érzéseidet,amiket elrejtessz? Mert soha nem fogja tudni, Ha soha nem mutatod ki, Amit belül érzel. '
Mielőtt Erikkel összejöttünk, mindig ezek a sorok visszhangoztak a fejemben. Most is épp ezt hallgattam, amikor Rikk autója leparkolt a ház előtt. Nagyon idegesnek látszott.
- Szia. - köszönt és szorosan megölelt.
- Szia. - viszonoztam az ölelését.
- Jesse McCartney? - mosolygott. Még nem kapcsoltam ki a zenét.
- Hát... igen. - mosolyogtam zavartan - Mi a baj? A telefonban nagyon nyugtalan volt a hangod.
- Gyere - kézen fogott és sétálni indultunk - menjünk le a partra.
Mikor odaértünk így folytatta:
- Elmondtam apámnak, hogy tudod. És... nem igazán vette jó néven.
- Miért? Mit mondott? - éreztem, hogy remeg a hangom. Féltem a választól.
- Azt... hogy többé nem találkozhatunk, és, hogy feledtessek el veled mindent. Azt, hogy angyal vagyok. Hogy szeretlek és... azt, hogy ismersz. - Eddig bírtam. A könnyek úgy törtek elő a szemeimből, hogy észre sem vettem, csak akkor amikor Erik letörölte az arcomról. És akkor esett le igazán, hogy mit mondott.
- Hogy értette azt, hogy feledtesd el velem azt, hogy ismerlek?
- Még nem mondtam el mindent az angyalokkal kapcsolatban..
- És pedig?
- Az angyalok el tudnak feledtetni dolgokat a halandókkal.
- És... te megteszed? Mármint te elfeledteted velem azt, hogy ismerlek?
- Néhányunknak más különleges képességei is vannak. Apám... ha megérint valakit, látja, az élettörténetét. Angyaloknál pedig azt, hogy mikor használták utoljára az erejüket. Mikor. Kinél. És mit feledtettek el velük.
- Szóval akkor muszáj lesz - zokogtam remegve.
- Igen. - egy könnycseppet láttam lefolyni az arcán. Ő sem szerette volna megtenni.
- Rikk, tedd meg! De azt tudnod kell, hogy hiába feledtetsz el mindent! Az üresség örökre itt marad bennem! És ezellen nem tehetsz semmit! A szívem valamely rejtett zugában, mindig ott leszel, hisz te voltál... vagy életem egyetlen szerelme.
