Angyal 1/9
- Mindenkivel elfeledteted vagy csak velem?
- Ezt meg hogy érted?
- Bianka tudja, hogy együtt vagyunk. Egyszer úgyis rákérdez, hogy; 'Nah, és jól megvagytok Erikkel?' És én erre mit mondok? Semmit. Csak nézek bambán, mert azt se fogom tudni, hogy miről beszél.
- Erre nem is gondoltam! - arcát kezébe teme3tte és nagyokat sóhajtott. Én még mindig sírtam. Egyszerűen nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Legszívesebben ordítottam volna a nagyvilágba, hogy; ' Miért? Miért csinálod ezt velem? Még csak most kaptam meg! Mért veszed el máris tőlem? ' De csak ültem mellette a parton.
- Lehet... egy utolsó kívánságom? - rámnézett. Szemében szomorúság és remény fénylett egyszerre. Arca felragyogott... de csak halványan.
- Igen. Persze. Bármit kérhetsz, amit csak szeretnél!
- Csak egy órát legyél még velem! Csak egyetlen egyet mielőtt... - mutatóujját a számra tette, hogy ezzel elhallgattasson. Hmm... mint a romantikus filmekben. Majd adott egy puszit az arcomra.
- Mit szeretnél csinálni?
- Semmit... Vagyis mindegy csak veled legyek! Maradjunk itt. Beszélgessünk.
- Hát... ahogy gondolod. Bár én azt hittem, kicsit kreatívabb vagy. - nevetett fel.
- Hogy mondtad? - néztem rá sértődötten, de ő csak nevetett tovább, és megfogta a kezem.
- Beka, szeretném ha ez lenne életed legjobb órája. Bár... úgyse fogsz emlékezni rá.
- Nagyon vicces! - mondtam gúnyosan.
- Bízol bennem? - kérdezte.
- Igen. - mondtam.
- Hunyd le a szemed. - lehunytam. Erik ölelését éreztem. Majd mintha nagy szárnyak suhogását hallottam volna. A szél belekapott a hajamba. Kinyitottam a szemem és láttam a várost alattunk. Repültünk. Egyszerűen hihetetlen érzés volt. Láttam Erik szárnyait! Két, gyönyörű, nagy, fehér szárny nőtt ki a hátából! Elvarázsolt!
- Nah milyen? - kérdezte?
- Csodálatos! Így még nem láttam a várost!
- Jól nézd meg, met nem sok időd van még.
- Hová viszel?
- A második kedvenc helyemre.
- Miért? Mi az első?
- A házunk!
Leszálltunk a templom mögött. Halkan bementünk a hátsó ajtón, fel a toronyba. A folyosón megálltunk és Rikk az óráját az egyik repedésbe tette. Ekkor a fal megmozdult és elénk tárult egy ajtó. Bementünk egy nagy csarnokba, ahol mindenki fehér ruhában volt és mindenkinek fehér szárnya volt.
- Még jó, hogy fehér felsőbe vagy! Ez itt az angyalok 'főhadiszállása'. Itt dolgoznak az őrangyalok! Jah - egy újabb folyosó felé irányított - és itt van a szobám is. Tudom furán hangzik, de itt minden angyal számára van egy szoba, ami csak az övé. És mindegyik egy különleges zárral van védve, amit csak az tud kinyitni, aki a szoba tulajdonosa. - Az egyik ajtónál megálltunk. Megfogta a kezem és az övével együtt odatette az ajtóra, tenyérel lefelé. Az ajtókinyílt. De... hogyan? Hisz én nem vagyok angyal!? Egy tetőtől talpig fehér szobába léptünk.
- Tudtam! Tudtam, hogy sikerülni fog! - kiáltotta Rikk és átölelt. Én pedig nem értettem semmit.. természetesen. - Az ajtó CSAK akkor nyílik ki ha a te és az igaz szerelmed keze érinti meg! Istenem Beka! Annyira Szeretlek!
- Én is nagyon szeretlek Erik!
