Angyal
2011.03.21
Angyal
- Csak csukd be a szemed és koncentrálj! - kérlel már fél órája Bianka. Most éppen azt találta ki, hogy boszorkány. Bár így lenne. Bár tényleg csak kitaláció lenne az egész, de ő tényleg hisz benne. Mindig valami másnak gondolja magát, megnéz egy filmet vagy elolvas egy könyvet és ha megtetszik neki, akkor az lesz ami az egyik szereplője. Most épp a Salem-i boszorkányokról olvasott és megpróbálja elhitetni velem, hogy olvas a gondolataimban. Az igazat megvallva nem nagyon hiszek benne, de vicces, hogy így próbálkozik. Nehéz visszatartani a nevetést, de megpróbálok végre koncentrálni.
- Rebeka!! Már megint elkalandoztál!! - hopsz... lebuktam!
- Bocs! Bocsi, nem akartam! - nevetek fel, amit láthatóan nem vesz jónéven - Most tényleg figyelni fogok! Komolyan!
- Hát jó! Képzelj el egy helyet, ahol boldog vagy, ahol minden tökéletes.
- Oké, megvan! - A szobámat képzeltem el. Itt minden tökéletes számomra.
- Rendben. Most képzelj el két másik embert, akik ott vannak veled.
- Kész. - Őt képzeltem el és Eriket. Ők a legjobb-barátaim.
- Oké. Tehát, hárman vagytok valahol. Most képzelj el három, különböző színű színesceruzát és egy lapot. Mindenki rajzoljon rá valamit.
A három szín a zöld, a sárga és a lila. A lapra pedig mindannyian a kezünket rajzoljuk körbe, úgy, hogy fedjék egymást.
- Kész. - mondom végül.
- Koncentrálj erre nagyon! Minden erőddel! És maradj csendben! - Így teszek, bár még mindig kétlem, hogy olvas a gondolataimban. Lehunyja a szemét. Arcán a gondolkodás csöppnyi jelét sem lehet felfedezni. Olyan nyugodtnak tűnik. Kis idő múlva magabiztosan folytatja:
- Erik, te és én. A szobádban vagyunk és a lapra körbe rajzoljuk a kezünket. Erik zölddel, te lilával és én sárgával. A kezek vonalai fedik egymást. - Reménykedve nyitja ki egyik szemét, s mikor meglátja döbbent arcomat, megkönnyebbülve kinyitja a másikat is.
- E-ezt, hogy csináltad?
- De hát mondtam, hogy boszorkány vagyok! - nevet.
Igen, de... de egyik napról a másikra megtanultad ezt? Nem lehetett könnyű... - Még mindig kételkedem, de ha a legjobb-barátnőm hisz benne, én támogatom.
* * *
Épp, hogy Bianka kilépett az ajtón, megcsörrent a telefonom. Erik volt az. Úristen... Erik felhívott!! Nagyon ritkán hív fel. A szívem majd kiugrik a helyéről.Egy ideig tétováztam, hogy felvegyem-e de végül felveszem a telefont.
- Halló? - szólok bele remegő hangon.
- Öö.. Szia Beka, Erik vagyok. - Beka. De szeretem ha így hív. Csak neki engedem meg! Istenem, miért van barátnője?
- Ó, Rikk! Szia, mizujs? - Nyugi Rebeka, csak lazán!
- Tudom, hogy már késő van de... - hangja zavartnak tűnik, elakad. Kezdek aggódni! - .. találkozhatnánk? Esetleg holnap?
- Természetesen! Baj van?
- Igazából nem tudom. Nem vagyok benne biztos! De majd holnap elmondom oké?
- Rendben. Vigyázz magadra!
- Szép álmokat.
- Szia!
- Szia! - Lerakta. Mi történhetett? Hallottam a hangján, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Aggódom érte! Ő az egyik legjobb-barátom. Három éves korom óta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel, mindent megosztunk egymással. És... hát azt hiszem, hogy beleszerettem! De nem! Miket gondolok, ennek nem szabadna megtörténnie. Neki barátnője van. NEM LEHET!! Egyébként is csak úgy tekint rám, mint egy barátra, esetleg mint egy hugicára. Ő nem tudja mit érzek, igazából senki sem, kivéve a levelezőtársamat, Nórát. Ő Sopronban lakik, az ország másik végén. Vele meg tudok beszélni olyan dolgokat, amiket mással nem, olyanokkal akiket ismerek. A legtöbb ember ugyanis könyebben megnyílik egy ismeretlen embernek, mint az egyik barátjának. Ő kívülről látja a dolgokat és nagyon jó tanácsokat ad. De azt hiszem ez az eset reménytelen! És még ha el is mondanám neki, mi van ha ő nem így érez? Akkor egy 13 éves barátságnak van vége! Azt hiszem, azt már végképp nem élném túl, ha elveszíteném!
- Csak csukd be a szemed és koncentrálj! - kérlel már fél órája Bianka. Most éppen azt találta ki, hogy boszorkány. Bár így lenne. Bár tényleg csak kitaláció lenne az egész, de ő tényleg hisz benne. Mindig valami másnak gondolja magát, megnéz egy filmet vagy elolvas egy könyvet és ha megtetszik neki, akkor az lesz ami az egyik szereplője. Most épp a Salem-i boszorkányokról olvasott és megpróbálja elhitetni velem, hogy olvas a gondolataimban. Az igazat megvallva nem nagyon hiszek benne, de vicces, hogy így próbálkozik. Nehéz visszatartani a nevetést, de megpróbálok végre koncentrálni.
- Rebeka!! Már megint elkalandoztál!! - hopsz... lebuktam!
- Bocs! Bocsi, nem akartam! - nevetek fel, amit láthatóan nem vesz jónéven - Most tényleg figyelni fogok! Komolyan!
- Hát jó! Képzelj el egy helyet, ahol boldog vagy, ahol minden tökéletes.
- Oké, megvan! - A szobámat képzeltem el. Itt minden tökéletes számomra.
- Rendben. Most képzelj el két másik embert, akik ott vannak veled.
- Kész. - Őt képzeltem el és Eriket. Ők a legjobb-barátaim.
- Oké. Tehát, hárman vagytok valahol. Most képzelj el három, különböző színű színesceruzát és egy lapot. Mindenki rajzoljon rá valamit.
A három szín a zöld, a sárga és a lila. A lapra pedig mindannyian a kezünket rajzoljuk körbe, úgy, hogy fedjék egymást.
- Kész. - mondom végül.
- Koncentrálj erre nagyon! Minden erőddel! És maradj csendben! - Így teszek, bár még mindig kétlem, hogy olvas a gondolataimban. Lehunyja a szemét. Arcán a gondolkodás csöppnyi jelét sem lehet felfedezni. Olyan nyugodtnak tűnik. Kis idő múlva magabiztosan folytatja:
- Erik, te és én. A szobádban vagyunk és a lapra körbe rajzoljuk a kezünket. Erik zölddel, te lilával és én sárgával. A kezek vonalai fedik egymást. - Reménykedve nyitja ki egyik szemét, s mikor meglátja döbbent arcomat, megkönnyebbülve kinyitja a másikat is.
- E-ezt, hogy csináltad?
- De hát mondtam, hogy boszorkány vagyok! - nevet.
Igen, de... de egyik napról a másikra megtanultad ezt? Nem lehetett könnyű... - Még mindig kételkedem, de ha a legjobb-barátnőm hisz benne, én támogatom.
* * *
Épp, hogy Bianka kilépett az ajtón, megcsörrent a telefonom. Erik volt az. Úristen... Erik felhívott!! Nagyon ritkán hív fel. A szívem majd kiugrik a helyéről.Egy ideig tétováztam, hogy felvegyem-e de végül felveszem a telefont.
- Halló? - szólok bele remegő hangon.
- Öö.. Szia Beka, Erik vagyok. - Beka. De szeretem ha így hív. Csak neki engedem meg! Istenem, miért van barátnője?
- Ó, Rikk! Szia, mizujs? - Nyugi Rebeka, csak lazán!
- Tudom, hogy már késő van de... - hangja zavartnak tűnik, elakad. Kezdek aggódni! - .. találkozhatnánk? Esetleg holnap?
- Természetesen! Baj van?
- Igazából nem tudom. Nem vagyok benne biztos! De majd holnap elmondom oké?
- Rendben. Vigyázz magadra!
- Szép álmokat.
- Szia!
- Szia! - Lerakta. Mi történhetett? Hallottam a hangján, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Aggódom érte! Ő az egyik legjobb-barátom. Három éves korom óta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel, mindent megosztunk egymással. És... hát azt hiszem, hogy beleszerettem! De nem! Miket gondolok, ennek nem szabadna megtörténnie. Neki barátnője van. NEM LEHET!! Egyébként is csak úgy tekint rám, mint egy barátra, esetleg mint egy hugicára. Ő nem tudja mit érzek, igazából senki sem, kivéve a levelezőtársamat, Nórát. Ő Sopronban lakik, az ország másik végén. Vele meg tudok beszélni olyan dolgokat, amiket mással nem, olyanokkal akiket ismerek. A legtöbb ember ugyanis könyebben megnyílik egy ismeretlen embernek, mint az egyik barátjának. Ő kívülről látja a dolgokat és nagyon jó tanácsokat ad. De azt hiszem ez az eset reménytelen! És még ha el is mondanám neki, mi van ha ő nem így érez? Akkor egy 13 éves barátságnak van vége! Azt hiszem, azt már végképp nem élném túl, ha elveszíteném!
hihi.(:
(beuss., 2011.04.16 09:52)