Liv 2. rész
Két nap múlva Robin családja el is utazott. Liv kikísérte őket a reptérre. Aznap este a naplójába a következőket írta.
" Kedves Naplóm! Elment. És most vége mindennek ami eddig kettőnk között volt. Annyira hiányzik! " És egy idézetet a végére; " Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon.. de rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány.."
Egész éjszaka sírt. Majd amikor valamennyire megnyugodott kiment a tetőre. Mindig ott szokott ülni ha rossz kedve van, egy nagy pohár forró kakaóval, a cicájával, Marcipánnal, és egy kis párnával. Nézte a csillagokat. Gondolkozott.
- Hjajj, Marcipán! Miért ilyen nehéz az élet? - ekkor egy pár sétált el a házuk előtt kézenfogva - Nézd meg cicus! Ők is boldogok. Mi miért nem lehetünk azok? Talán így kellett lennie? Vagy én rontottam el valamit? Nem tudom... És ha egy másik lányt szeret? Nem az nem lehet... Ő nem olyan...
Érezte az arcán lefolyni a könnyeit, de nem érdekelte, és megfogadta, hogy többé nem fog sírni, de fiú miatt, se semmi más miatt. 3 óra felé lefeküdt az ágyába és elaludt. De még nem tudja, holnap nehéz nap vár rá.
