Everyone leaves ...

Másnap reggel Liv kisírt szemmel ment iskolába. Nagyon rosszul érezte magát. A suli udvarán a legjobb-barátnője, Laura várta őt.
 - Jajj, Liv annyira sajnálom, hogy Robin elment.
 - Hé! Te erről honnan tudsz? Én nem mondtam senkinek! - kérdezte Liv.
 - Hát... Nekem Heni mondta neki pedig Robin. - válaszolta halkan a lány.
 - Mikor mondta ezt neked Heni? - folytatta a faggatózást Olívia.
 - Ha jól emlékszem hétfőn, de nem vagyok biztos benne.
 - Csodás! Akkor úgy tűnik én tudtam meg utoljára. És mit mondott még Heni?
 Laura lesütötte a szemét és így felelt:
 - Csak annyit még, hogy Robin teljesen le volt hangolva, mert nem tudta, hogy mondja el neked. És, hogy nem akar elmenni nélküled.
 - Értem. - Csuklott el a hangja és könny szökött a szemébe.
 - Jajj, Liv én nem akartam, hogy most rossz kedved legyen miattunk. Ha tudom, nem mondok semmit erről a témáról. - próbálta vigasztalni Lara.
 - Hagyd csak. Semmi baj. Csak még hozzá kell szoknom, hogy nincs itt.
Ez a délelőtt gyorsan eltelt. Liv hazament a suliból, megtanulta a leckét, és este elment futni. Azelőtt soha nem ment futni, mégis most úgy érezte, mozognia kell. Bekapcsolta a kedvenc lassú zenéjét és elindult. Egyre gyorsabban kezdett futni, mert érezte, ahogy a könny lassan végigfolyik az arcán. Nem akart sírni, hisz megígérte magának, hogy nem fog.
 - Ez csak egy könnycsepp - Gondolta magában. - Ettől még nem sírok. Nem. Nem fogok sírni. Erős vagyok. Akkor sem fogom  hagyni, hogy még egyszer elveszítsek, valakit vagy valamit. - Vigasztalta magát.

2010.09.27.