Liv 5.rész
Liv 5.rész
Péntek este 8 óra van. Liv nagyon rosszul érzi magát. Anyukájához fordul:
- Anyu! Elmegyek sétálni, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Jó?
- Persze, Kicsim! De ne túl sokáig és vigyázz magadra!!
- Rendben! Sietek vissza! - Még egy utolsó pillantást vetett anyukájára amint a konyhában mosogat, majd kilépett az ajtón.
Útközben a kedvenc sírós számait hallgatta. Nagyon letörte ez a Laurás-eset. Nem gondolta volna, hogy a legjobb-barátnője ellene fordul majd. Sétált a sötét, kihalt utcán és közben gondolkozott, eszébe jutottak azok a napok, amikor még minden szép és jó volt. Amikor még Robin vele volt, amikor még Laura is hitt neki, és amikor még boldog volt. Furcsa, hogy az életünk egy perc leforgása alatt, hogy meg tud változni. Van, hogy jobbra fordul a sorsunk, de sajnos van, hogy nem. Eszébe jutott az is, hogy miért vele történik ez a sok rossz dolog? Miért van az, hogy akik mindig hülyeségeket csinálnak azoknak mindig minden rendben van? És aki semmit rosszat nem csinál, aki inkább lekuporodik a sarokba csendben, hogy észre ne vegyék? Azzal miért történik olyan sok rossz dolog? Miért nem lehet, egyszer, csak egyetlen egyszer minden tökéletes? Milyen szép is lenne.
Liv egy csendes utcán sétálgatott. Miközben a zenét hallgatta eszébe jutott a Robinnal töltött szép idők és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Hol van az a Liv aki régen voltam? Olyan erős voltam, mikor tudtam, hogy van valaki aki mindig ott lesz mellettem. Most meg... széthullok teljesen. - Gondolta magában - Nem bírom már!!! De akkor is fel fogok állni. És nem fogom hagyni, hogy tönkretegyenek! Ez nem én vagyok!
