Liv 6.rész
Felvirradt a várva várt nap. Vége a sulinak, kezdődik a nyári szünet. Liv nagyon várta már, mert a legjobb-barátnője, aki az ország másik végén élt, végre hazajön a nyárra. Minden nyarat együtt töltenek már hosszú évek óta. Vanessza, akit mindig csak Ness-nek hívott, kivételesen a testvérével, Attilával jött. Livnek mindig is tetszett, de soha nem merte mondani neki, mert 2 évvel idősebb volt nála és azt gondolta, hogy nem foglalkozik az ilyen "kis lányokkal". Egyik délután a lányok egy határ menti kis erdőbe mentek képeket csinálni, mert Ness fényképész szakon tanul. Közben rengeteget beszélgettek és feljött a fiúk téma. - És van most olyan fiú aki tetszik? - kérdezte Liv.
- Hát.. az az igazság, hogy van de reménytelen. - válaszolta szomorúan Nessi.
- Miért? Van barátnője? Vagy nem szeret?
- Hát egyik sem. Csak...
- Csak mi?
- Én őt nagyon régóta ismerem, és sok barátnőjét csalta már meg. Mi van ha engem is megfog? Én azt nem tudom elviselni..
- Ness. Erre soha nincs garancia. Csak bízz benne és minden rendben lesz. Ha pedig megcsal szólj nekem és elintézem. - Nyugtatta Liv barátnőjét.
- Liv, neked tetszik még Ati?
- Hát... nem tudom. Régóta nem láttam már, telefonon tartjuk a kapcsolatot. De a szívem mélyén mindig is az a kisgyermekkori szerelmem marad aki eddig is volt. Nem mondom, hogy szeretem, de még érzek iránta valamit...
- Tényleg? Akkor jó. - mosolyog Nessi, mire Liv kérdőn néz rá. - Út közben beszélgettem vele, és kérdeztem tőle, hogy miért szakított a barátnőjével... és mondta, hogy azért, mert egy másik lányt szeret már nagyon régóta..
- És ki az?
- Te. Téged szeret már nagyon régóta.
- Engem? - csodálkozik Liv. - Nem. Az nem lehet.
- Mért csodálkozol ezen annyira? Régen alig lehetett elválasztani titeket és te is szeretted őt.
Liv elgondolkozik. Eszébe jutnak azok az idők, amikor még minden nap együtt lógtak. Atival nagyon jó barátok voltak. mindent elmondtak egymásnak. De amikor Ati tanácsot kért tőle egy lánnyal kapcsolatba, darabokra tört a szíve. Aztán elköltöztek, megismerte Robint, megszerette és összejöttek. De valahol a szíve mélyén mindig is Attilát szerette, - Nessi, te voltál már igazán szerelmes? - Őszintén szólva nem tudom. Szerelmes voltam már, de azt hiszem, igazán még nem. Miért kérdezted? Te voltál már? - Azt hiszem igen. Most is az vagyok. Méghozzá Attilába. - Az utcátok végén lévő borozóban van az egyik haverjával. - kacsint rá a barátnője. Liv elrohant a borozóba. Odament Attilához, elhívta sétálni és elmondta neki, hogy mit érez iránta. A fiú nagyon meglepődött. Azt hitte, hogy semmi esélye nála. Egy szót sem szólt, csak megcsókolta.
