ωєяѕєιм. (:
Ne haragudj kérlek, ha titokban imádlak,
Suttogom neved halkan az éjszakának.
Ne haragudj kérlek, ha titkon veled álmodom,
Csak képzelem, hogy a kezedet foghatom.
Ne haragudj, ha nem mondom el neked,
Ez az én titkom mi el nem ereszt..
Kerülj el! Ne szólj hozzám! Nem akarlak látni!
Hadd felejtselek el, s könnyen tudja továbbállni!
Nem akarok beszélni veled már,
Miért nem veszed észre, hogy ez nekem fáj?
Téged akartalak, mindenért cserébe,
S megkaptalak volna, ha nem hagysz el érte..
2011.11.15-22.
Földvári Orsolya Beatrix
Az én mesémben..
Az én mesémben te mellettem állsz,
A kezem fogod, s boldognak látsz.
Furcsa így látni minket,
De a valóság hamar elszakít téged!
Egyre távolabb húz a sötétség,
S a mesebeli én csak néz.
Csak néz csalódottan rád,
S azt suttogja; 'Nagyon megbántottál!'
De ő nem tud haragudni, mert túlságosan szeret,
Ha Te ezt értenéd, nem tetted volna ezt vele!
Benned bízott a legjobban,
S te ott hagytad csalódottan!
2011.11.22.
Földvári Orsolya Beatrix
És nem azért, mert szeretsz,
S mert itt vagy velem..
Már örülök annak, hogy elhagytál egykor.
Már nincs szükségem rád,
Nélküled is van boldogság.
S ha még egyszer azt mondanád; Szeretlek Beussom.
Csak elfordulnék és ordítanám;
Többé már nem! Hagyjál!!
Nem akarlak látni többé.
Hidd el megbántottál.
Nem egyszer sírva bújtam el: ez nekem borzasztóan fáj!
2011.08.29.
Földvári Orsolya Beatrix.
Minden szót komolyan gondoltam!
Szívem szíveddel együtt dobban,
S, hogy szeretlek nem fejezhetem ki jobban.
Ha nem vagy velem utánad vágyom,
Nem szerettem így még senkit a világon.
Három éve kezdődött az egész,
Akkor láttalak először én.
Még ellenszenves voltál számomra,
De ez nagyon sokat változott mára.
Egy idő után útjaink elváltak,
Majd visszajöttél, s én karodba ugrottam boldogan.
Örültem, hogy látlak, mert sokat jelentettél,
Ma is fontos vagy nekem, több az életemnél.
Hidd el kérlek,
Hogy szeretlek Téged!
Nélküled mit sem ér az életem,
Bár tudom úgy sem hiszed el.
Hibáztam párszor de semmit nem bántam meg,
Mert nélkülük talán, most nem lehetnék Veled.
Csak egyet kérek,
Bízz bennem kérlek.
Nem kockáztatnám meg,
Hogy Téged elveszítselek.
Teljes szívemből szeretlek,
S az életem csak veled élhetem.
2011.10.03.
Földvári Orsolya B.
Eldobtam...
Rég magam mögött hagytam,
Mindent mi fáj.
Rég ott hagytam azt,
Ki nekem csak árt.
Már nem fogok többé
A múlton rágódni.
Nem érdekel rég,
Mások mit fognak gondolni.
Rég eldobtam mindent,
Mi fájdalmat okozott.
Nem tudom mit tettem,
De valami ehhez juttatott.
Elengedtem azt is,
Mit szerettem talán.
Lehet, hogy még nem,
De egyszer majd az is fáj.
2011.10.11.
Földvári Orsolya B.
Elengedte...
Van, hogy fáj,
És van, hogy nem érdekel
Volt, hogy sírtam,
De azt sem hittem el.
Volt, hogy szerettem,
S talán még van is,
Volt, hogy gyűlöltem,
De ez az állítás hamis.
Volt, hogy szerettél,
És ez igaz talán,
De ha nem, az se érdekelt,
Mert vége talán örökre már.
Volt, hogy érte éltem,
S most miatta szenvedek,
Van, hogy még imádom,
De Ő már elengedte kezemet.
2011.10.20.
Földvári Orsolya B.
Ha ott lennék..
Remegve nézek már a múltba,
Valami elmúlt, mi nem jön vissza.
Álmodok még róla, s ez nem múlik el talán,
Még nem jön el újra, s nem beszéljük át.
Véget ért, de az érzés nem múlik el,
Mit igaznak hittem, csak rossz jel.
Veszekedtünk párszor, de megbántam már,
Mert aztán kimondta; 'Vége, nincs tovább.'
Voltak kik végignézték, min mentünk át,
Nem szóltak semmit, csak én mondtam volna, hogy; 'Várj!'
Megbántam sok mindent, de ez már csak emlék,
Ha ott lennék melletted mondanád, hogy; ' Ne menj még!'?
2011.10.20.
Földvári Orsolya B.
Elmondják, hogy letértünk az útról
Az én csillagom nincs már az égen
Elmentél, s veled együtt az ő fénye.
A boldogságom is eltűnt veletek,
Pedig tudtad jól, nekem más nem kellett.
S ha megkérdezed mi bajom,
Nem szólok semmit, csak a fejem lehajtom.
Vedd észre, hogy még mindig Szeretlek!
Fogd fel, hogy nekem csak Te kellesz!
Hidd el, hogy nélküled Szenvedek!
Én meg lássam be, hogy te ezt élvezed!
2011.08.27. 00.00
Földvári Orsolya B.
Tegnap minden csak rólunk szólt.
De jött egy kósza szél,
És ez tépett mindent szét.
Hidd el nekem CSAK Te kellesz!
Másra rá se nézek!
CSAK téged szeretlek.
Csak veled élhetek!
2011.08.22.
Földvári Orsolya B.
Tudom, milyen érzés sírva elaludni,
A sötétben csak az Ő nevét suttogni.
Reggel könnyes szemmel ébredni,
A világban egyedül élni.
Telnek a napok,
Sorban hetek, hónapok.
Lassan elmúlnak a jó napok,
S nem lesz holnap, csak tegnapod.
De azt is tudom, milyen boldogan élni,
A hívását nem csak remélni,
Tiszta szívből szeretni,
És tudni, hogy nem kell feledni.
Tudom, milyen gyűlölni valakit,
Tudom, mit jelent ha utálnak téged is,
Ha ellened fordul mindenki,
És aztán hirtelen, újra szeretni.
Nem vagyok ördög, de sosem leszek angyal,
Az én szívem szárnyak nélkül is szárnyal!
2011.08.22. :)
Földvári Orsolya B.
Elmúlt...
Az elején még szép és jó volt. Az elején még szerettél.
De az idők változtak, S te szép lassan elfeledtél.
Jött a szokásos duma: Legyünk Csak barátok,
De nekem ez nem elég! Szeretlek! Nem látod?
Nem akarok a barátod lenni,
Hogy tudnék utána úgy rád nézni?
Nem hiszem el, hogy te is ezt akarod...
De elfogadom döntésed, bár a csendben azért rád várok..
Földvári Orsolya B.
Vikinek! :)
Szerettük egymást de egy idő után az utunk ketté vált.
Akkor is szerettelek, de csak kerülgettük egymást.
Aztán egyszer rámírtál facebookon..
És a szívem a helyéről majd kiugrott.
Találkoztunk és minden olyan volt mint régen.
Te és én, kéz a kézben.
Földvári Orsolya B.
Elmondhattam volna,
De nem tettem meg.
Mostmár késő,
Pedig igazán szerettelek.
Itt voltál mellettem,
És nem vettem észre,
Csak mikor elmentél,
Hogy mi az mit érzek.
Ma a legjobb-barátom vagy,
És tényleg köszönök mindent!
Ma már örülök, hogy nincs több,
De nem baj, már mindegy!
2011.07.27.
Földvári Orsolya B.
Mindig
Utálom látni, ha szenvedsz,
S ha valami nem sikerül.
Hogy te vagy az erősebb,
A végén úgyis kiderül.
Utálom, ha azt mondod,
'Nem tudom mit csináljak!'
Utálom, ha azt hiszed
Nem jó már semmi sem!
Tudnod kell, én mindig itt leszek,
A bajban megfogom a kezed.
Ha kell érted ölni is merek,
Mert egy igaz barát mindenképp szeret!
Hajnal 1 fele a rímeim is fáradtak,
Már a szavak is nehezen jönnek.
Mehetnék aludni, de valamiért nem megy,
A kis ördögök belőlem mindig előtörnek.
A lényeg az,
Hogy nincs veszve semmi.
Csak szólj nekem,
És megyek! Ennyi!
A legjobb-barátom vagy,
Ezt sose feledd kérlek.
S cserébe én sem feledem,
Hogy egykor mit ígértem!
2011.07.27. 00.48
Földvári Orsolya B.
Nekem
Nekem Ő az ihlet,
A refrén a dalban.
A szó a szádon,
Suttogás a zajban.
Nekem Ő az élet,
S ha nem lenne már,
Nem tudom mit tennék,
De nélküle fáj.
Ő az álom,
Mi elringat este,
Hang a fejemben,
Mi megtöri a csendet.
A szívecske az i betűn,
Hogy színesebb legyen minden.
A neve a füzetemben,
És boldogabb vagyok itt benn.
Rámnéz,
És nagyot dobban a szívem.
Megcsókol,
És színesebbé válik minden.
2011.07.10. 23.17
Földvári Orsolya B.
Nem zavar ha vérzek,
Hisz te is tudod;
Fájdalom nélkül nem élet az élet.
Akkor is ha néha megtörök.
Nem hagyom, hogy lerombolj,
Akkor sem ha az élet meggyötör!
Nem hallgatok a szép szóra.
Engem egy hitetlen, hülye
Soha le nem szólhat!!
Mondhatod, hogy jobb vagy,
De míg olyan vagy mint én
A szád egy szót sem szólhat!
Vehetsz nekem akármit,
De egyet jegyezz meg jól!
A látszat semmit nem számít!
Mindig ott voltam veled,
Ez ellen semmit nem tehettek,
Eldobtál egem, de remélem tudod;
Én voltam az egyetlen aki igazán szeretett!
2011.05.29.
Földvári Orsolya B.
Rohannak az emberek,
Mindenki elveszti az eszét.
Csak egy lány van,
Ki nem találja helyét.
Egyedül ücsörög,
Kuporog a sarokban...
Nem veszi senki észre,
Csak sírdogál magában..
Szeretne kiabálni;
' Hé én is itt vagyok! '
De rá nem figyel senki,
Nem hallják a nagyok.
2011.04.12.
Földvári Orsolya B.
Ha tudnád, mit érzek nem így néznél rám.
Ha éreznéd, mit érzek te is szeretnél talán..
Ha tudnád, hogy mindig veled álmodok,
Ha éreznéd, hogy mindig Rád gondolok
Ha szerelmem lennél nem hagynálak el soha..
Ha te is szeretnél nem adnálak másnak oda..
Ha a szemembe néznél, csak egy pillanatra,
Látnád, mi az ami szívemet nyomasztja.
2011.05.05.
Földvári Orsolya B.
Sötét Angyal
Ő csak egy Sötét Angyal,
Ki szívére vigyáz,
Ki folyton csak agyal,
S mindent ujjból kiráz.
Csak egy Sötét Angyal,
Kinek a szívét ellopták.
Ki folyton szenvedett,
De rá boldogság vár.
Egy Sötét Angyal,
Ki most szerelmes.
Ki szívét odaadta
Most a hercegnek.
Sötét angyal
Ki sokat csalódott,
De úgy érzi most
Többet nem fog.
Csak egy angyal,
Ki megmondja mit gondol,
S ha ez nem tetszik,
Les***ja mit gondolsz.
2011.05.06.
Földvári Orsolya B.
Ígérd meg,
Hogy kezem nem engeded el soha,
S, hogy ígéreted, nem száll többé tova.
Ígérd meg,
Hogy mindig szeretni fogsz,
S, hogy szíved másnak nem adod.
Ígérd meg,
Hogy nem engedsz el könnyen,
S, hogy küzdeni fogsz értem!
Ígérd meg,
Hogy mindig számíthatok rád
S, hogy elfogadsz bármi is a hibám..
Ígérd meg,
Hogy soha nem hazudsz nekem,
S cserébe én is megígérem,
Hogy örökké te leszel, az egyetlen.
2011.04.18.
Földvári Orsolya B.
Ezerszer
Egyedül vagyok, mint Virág a sivatagban.
Egyedül, akár mackó a barlangjában.
Egyedül a hátsó padba, így telnek a napok,
Unalmas tudom, de nekem ez jutott.
Nevetni kell! Nem szabad hogy megtudják!
De belül az embert lerombolták.
Egy idő után már nevetni is nehéz..
Hisz a szív a múltba ezerszer visszanéz..
2011.04.18.
Földvári Orsolya B.
Még fejemben szól a hideg szél szava.
Még szívemben él a karácsony hangulata.
Már rég elmúlt, s már nem hiányzik a tél,
De szívemben őrzőm, s nem felejtem el én.
Tavasz váltja fel a hideg évszakot.
A fák rügyeznek, s nyílnak a virágok.
A mackó újra előjön barlangjából,
S a nap is kibújik felhőtakarójából.
A boldogságból virág fakad,
Mit fiú a lánynak leszakasszt.
Elmúlt már a rosszidő, helyébe jön a nyár,
Az iskola helyett már a strand vár ránk.
A kabátot felváltja a trikó és a szoknya,
A csizmát is leváltja mindenki strandpapucsra.
Lányok a strandon, fiúk a pályán,
Így kiáltok én: Végre itt a nyár!!
2011.03.28. :DDDD
Földvári Orsolya Beatrix
Viszlát!
Sötét a szoba,
Elrabol a csend.
A szemed látom,
S eltűnik nesztelen.
Elvesztettelek Téged,
S álmaimban visszatérsz.
Elvesztettelek régen,
Szívemben örökké élsz!
Sötét a szoba,
Nem látok semmit,
Nem vagy már te sem.
Nem maradt senkim.
Valami halk nesz,
Valami csöndes koppanás,
Csak a szívem tört össze..
Semmi más..
2011.04.12.
Földvári Orsolya Beatrix
Boldog vers (:
Mosolyog a világ,
Mosolyog a város.
Az is ki tiszta,
S az is ki sáros.
Mosolyog fiú,
Mosolyog lány.
Nem tagadja:
Egymás karjába vágy.
Itt a tavasz,
Itt a szerelem,
S bátran mondják:
Igen! Szeretem!
Régen írtam boldog verset,
Ideje volt változni,
Nem magamba fordulni,
S a világban szétnézni.
2011.04.13.
Földvári Orsolya Beatrix
Hazugság
Nem értem az embereket,
Egyfolytában veszekednek.
De szemüket nem nyitják ki.
Nem értem, nekik jó ez így?
Szidják mindig a másikat,
Mindig csak hazudnak.
Nem tudom kitől tanulhatták...
Bár.. a politikusok is ezt csinálják.
Hazudják, hogy minden jobb lesz,
Aztán szépen pofáraejt.
Csak a szavazatok száma számít,
Az már mindegy, hogy ki mennyit lódít.
Ilyen ez a világ. hazugság a létünk,
Hisz már az se igaz, amit kérdezünk.
Más nem számít, csak a pénz,
A tudás itt már sajnos mit sem ér...
2011.04.13.
Földvári Orsolya Beatrix
Nem érdekel mit gondolsz,
Nem érdekel mit érzel.
Engem ler****cozol,
De magadba nem nézel.
Nem érdekel mit gondolsz,
Nekem megvan a véleményem.
Nem félek, én megmondom,
Mert ilyen az énem.
Nem érdekel ha ez nem tetszik,
És az se ha ezt megmondod,
Attól, hogy ez neked nem fekszik,
Én még gondolkodhatok.;)
2011.03.11.
Földvári Orsolya Beatrix
A múlt
A múlt mindenhol ott van,
Nem szól semmit, s minden szétrobban.
Nem hagyja, hogy boldogan élj nélküle,
Hisz talán még te is megőrülsz érte.
De te már más kezét fogod,
S Ő fél, elveszíteni téged fog.
Ne csináld ezt vele!
Mondd meg a szemébe!
Mondd meg neki, ha mást szeretnél,
S lépj tovább, hogy mással lehessél.
De ne felejtsd el neki fájdalmat okoztál,
Mintha a szívébe egy tőrt beleszúrnál!
2011.02.28.-03.10.
Földvári Orsolya Beatrix
Sötét úton járok.
Minden kihalt, csendes.
Mindenhol a te arcod látom,
S talán te is látsz engem.
Sötét úton járok.
Minden rettentően hideg.
A lábam remeg. Fázok.
De ez téged nem hat meg.
Sötét az út, mi elvisz engem.
Nem nézem merre, csak megyek, s megyek.
Talán egy sivatagban ébredek fel reggel,
Egy sivatagban. Egyedül, fájós fejjel.
Menekülnék, de nincs hova,
Csak a szívem visz tova.
A szívem visz oda el,
Hol rám talán senki sem lel,
Ő repít hozzád engem el.
Maradnék még, de eszem súgja mennem kell.
De mégis maradok,
S még utoljára a szívemre hallgatok.
Csak egy kicsit
Csak egy kicsit.
Csak egy kicsit had legyek még szomorú.
Csak egy kicsit.
Csak egy kicsit had legyek magányos.
Még öt percet kérek.
Csak öt perc és boldog leszek végleg.
De még nem. Még nem készültem fel.
Csak még elkészül e vers.
Csak egy kicsit.
Csak egy kicsit had legyek még szomorú.
Csak egy kicsit.
Csak egy kicsit had legyek magányos.
Csak öt percet kérek és végleg felállok.
S talán végre rád találok.
Csak öt perc és boldog leszek végleg.
Csak öt perc és boldog leszek véled.
Leszek
Leszek én még ott
Ahol még senki sem volt.
Leszek én még ott fent,
Hová sok mindenki álmába sem jut el.
Leszek én majd Vona Gábor utódja.
Leszek én még a Jobbik politikusa.
De ha ez az álom nem teljesülne,
Újságíró leszek
És ha írnak sok hazugságot,
Én megírom a teljes igazságot!
Hello drága itt egy vers,
Hogy éltem túl most érezheted.
Hitted már, hogy mindennek vége?
S, hogy romokban az életed?
Én igen, de mindig talpra álltam.
De néha azt éreztem, túl sokat vártam.
Mikor jó volt minden, sokan voltak velem,
De mikor rosszra fordult a helyzet kevesen álltak mellettem.
Bajban tudjuk meg ki az igaz barát,
Mert igazán mindenki ott veszi hasznát.
Szerelem
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
Zárt ajtók közül kinyitott egyet.
Elfutni előle nem akarok.
Régen se tudtam, most se tudok.
Eszméletlenül szeretem,
Letagadni sem merem.
Elvesztem benned,
Mert annyira Szeretlek.
Földvári Orsolya
Reménytelenül
Nem emlékszel már rám.
Elfelejtettél.
Utad mással járod már,
De nem tévedtél.
Talán jobb is, hogy különváltunk.
Elbúcsúztunk.
Hiányozik a sok közös programunk,
De végleg elbúcsúztunk.
Néha csak sírok a sarokban.
Egyedül.
Néha újra visszavárlak.
Reménytelenül.
Talán
Talán egyszer hangja szívemig hatolt.
Talán egyszer életem értelme Ő volt.
Talán egyszer mindennél jobban szerettem.
Talán egyszer még most is meghalnék érte.
De talán jobb lenne végre továbblépni.
Talán jobb lenne téged örökre elfelejteni.
Nem.!
Nem. Nem hallgatok már rád!
Csak megyek a szívem után.
Nem. Nem hallgatok már rád.
De szavad mindig rám talál.
Nem akarlak látni többé.
Csak rohanok a város szélén.
Nem akarlak látni többé.
De szemed emléke nem válik köddé.
Nem érdekel mit csinálsz, s kivel,
Csak kérlek ne előttem tedd.
Mert nem tudhatod mivel,
De megbánthatsz könnyen.
Felhagyok az írással,
Nem írok több verset!
Nincs rá sok időm,
És elvették a kedvem!
Sok rossz dolog történt velem.
Sok mindenki elhagyott,
És sok mindent nyertem,
Bár az én szívem megfagyott.
Szerettem már párszor,
S engem is szerettek talán.
Sokszor néztek levegőnek,
De ezt el is felejthetném akár...
De a felejtés nem könnyű dolog,
Főleg ha a szív igazán szeret.
S ha valakit tényleg szeretsz,
Azt véglegesen soha nem feleded.
Bármerre is visz az utam
Ott kötök ki, ahol te vagy.
Ráadásul még élvezem is,
De ezért magad el ne bízd.
Ám valamit tudnod kell még;
Szeretni foglak örökké.
Akármerre visz az utam,
Téged látlak, bárhol is vagy.
Téged érezlek és akarom is ezt,
Illatod, mi megrészegített.
Látod ez vagyok én;
A lány, aki neked adta a szívét.
Érezted már...
Érezted már, hogy valami fáj?
Ha valaki előtted egy ajtót bezár?
A nem marad más neked csak a remény,
De egy idő után ez mit sem ér.
Voltál már valaha igazán szerelmes?
Érezted már, hogy érted bármit megtenne?
Nos, ha nem, nem tudod mért érdemes élni,
Csendben, a sötétben egy hívást remélni.
Veszítetted már el azt, kit szeretsz?
Akkor jössz rá igazán, mit jelentett neked.
Akkor jössz rá mennyire szeretted..
Akkor bánod meg igazán, hogy elengedted...
Tánc a sötétben
Akármerre nézek nem látok semmit.
Betakar a sötétség.
De tovább táncolunk. Ezek vagyunk mi.
Szeretlek!- suttogom némán.
A zene elcsendesül,
És véget ér a tánc.
Másik zene zendül.
S te itt vagy velem,
Így nem vagyok egyedül.
Ez a mi zenénk.
Lassú és megnyugtató.
Amit betemet a sötétség.
Kedves Naplóm!
Így írok most neked.
Sajnálom, rossz a napom,
Mert nem lehet most velem.
Azt hiszem tetszik,
De nem vagyok biztos.
Vele fogok táncolni,
Mert azt érzem biztonságos.
Mikor szemébe nézek,
Olyan mintha elolvadnék.
Aztán a valóság jut eszembe,
És máris beborult az ég..
Kint hull a hó,
És én idebent fázok,
Másra nem,
Csak Rád vágyok!
Szeretném ha itt lennél,
S csak velem foglalkoznál.
Csak engem ölelnél,
És soha el nem hagynál.
Kint szakad a hó,
És én idebent remegek,
Semmi más nem kell,
Csak foghassam kezedet.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy szeretsz.
Ha nem épp ma,
De egyszer úgyis velem lehetsz.
Csendben leszek,
Most már befogom a szám.
Nem szólok többet
Semmit nem foghattok rám!
Elegem van belőletek,
Gyűlöllek titeket,
Kik a hátam mögött kibeszéltek,
A szemembe meg szerettek.
Utálom az ilyet,
Szánalmasak vagytok!
De ti fogtok majd sírni,
Ha nekem nevet az arcom.
Látnád...
Ha belém látnál,
Tudnád mit érzek.
Értenél és rájönnél,
Hogy nélküled mit sem érek.
Látnád milyen voltam,
Milyen bánatos és elveszett.
Látnád mennyit sírtam,
Magányosan. Nélküled.
Azt is látnád milyen vagyok most.
Milyen összetört és széthullott.
De kívülről semmit nem vennél észre,
Mert a lelkem sír, de az arcom mosolyog.
(:
Volt egy fiú, ki szeretett egy lányt,
Nem mondta senkinek, de érte bármit megcsinált.
Nem tudta senki, csak titokban szerette.
De a lány nem tudta mit érez, s csak szenvedett.
Pedig a lány szerette, de ezt sem tudta senki sem.
Szerette a fiút, mindennél jobban, de mondani neki nem merte.
Titokban róla szólt minden álma,
De a fiú egyre jobban megutálta,
Mert azt hitte, a lány nem szereti,
S jobbnak vélte, ha elfeledi.
Már majdnem túltette magát a lányon,
Mikor Ő kezébe adott egy levelet, hogy válaszoljon.
A fiúban újra lángra lobbant a tűz,
Mit többé senki és semmi el nem űz.
Végre együtt lehettek boldogok.
S szeretik egymást, míg az utolsó csillag felragyog.(:
A Sárga Borítékban benne van minden.
Minden, amiről neked tudnod kéne.
A Sárga Boríték mindent elárul,
Mi az, mitől a szívem kitárul.
A Sárga Borítékba leírtam mindent,
Ami a lelkem nyomja itt benn.
A Sárga Borítékot én is félek kinyitni,
Mert félek az igazsággal szembe nézni.
Benne van minden. Jó és rossz egyaránt;
Múlt, jelen, és a jövő is talán..
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Gb Finoecia Prescription Propecia En La Mujer Rate A Drug <a href=http://leviprices.com>farmacie a san marino levitra bayer</a> Prandin Levitra Generico Compra Propecia Experience Male Pattern Baldness
Last Longer In Bed Exercises Ellvapy
(Ellodogma, 2019.09.18 12:28)